Átmenet V-VI.







Átmenet V-VI. /Mozsár/
40 x 32 x 16cm/ 35 x 35 x 12cm
famozsár, rétegelt lemez
2017

#thebirthingchairproject

Az idei Kozma Lajos ösztöndíjprogramban egy variálható ülőke résszel ellátott szülőszék készítését terveztem. Most a felénel tarta a folyamat, az eredeti terv a munka során három tárgyra bővült ki.






1.            szék – két ülőkés
Az első, az eredetileg tervezett afrikai típusú szék, kettő darab – egy hagyományos és egy speciális öbölszerűen kiképzett - ülőkével. Augusztus végéig a tömör ülőke készült el, a fotón a szék az időközben elkészült sámli ülőkéjével látható.

2.            szék – átbillenthető, ugyanaz az ülőke rész
A makettezés és az első szék elkészítése, valamint a gyakorló szülésznőkkel (bábákkal) való konzultáció során merült fel, hogy két cserélhető ülőke-rész helyett akár egyazon részt használhatnánk megfordítva. Az egyszerűség kedvéért a támlát is „kétoldalassá” tettem, így a szék egyszerű átbillentésével funkciót válthatunk. Ennél a tárgynál a súly csökkentése céljából belül üregessé tettem a támlát.

3.            szék – sámli
A harmadik tárgy egy hordozható szülő-sámli, súlya és helyigénye az előzőeknél lényegesen kisebb. Az arányokat szükség szerint módosítottam, legszembetűnőbb különbség a kisebb háttámla.  Mivel a fotózás során a sámli ülőkéjét egy másik székkel is kipróbáltam, ebben is látok lehetőséget: az eredeti elképzeléshez képest nemcsak az egy támla-két ülőke verzió lehetséges, hanem akár fordítva is működhet. Ehhez a méreteket kell még pontosabban összehangolnom a csatlakozó pontokon.


A munkáról videót is készítettem:




Fogyatékosság-barát Munkahely díj tervezése és kivitelezése

Háromrészes, kavicsszerű formát terveztem, a Fogyatékosság-barát Munkahely logó ovális formáinak térbelivé alakításából kiindulva. A logó zöldes színvilága visszaköszön a tárgyon, ezúttal az üveg színében. Évenként kiosztott díjról van szó, szándékom szerint ugyanaz a forma mindig egy kis változtatással térne vissza. Így például évente változik majd a szín és a technológia, állandó eleme pedig a beton lenne, üveggel és fémmel társítva. Az idei választás a szürke, nyers betonra és a zöld üvegre esett.

Az üvegmunkákért köszönet Farkas Vajknak!


Átmenet 2.



ÁTMENET 2.
2015
fa-rétegelt lemez
két darab, változó méret, kb. 100 x 60 x 60 és 90 x 80 x 60 cm
(A fotók a Művészetmalomban készültek.)

és a folytatás

Végre nyár, és végre kijutottam a kölcsön kertbe (Köszi Zs.!), megvalósítani a régóta dédelgetett terveket. Kifeszített fólia helyett már sörsátor alatt dolgozom, szóval van fejlődés is, ha így megy tovább pár év múlva műtermem lesz. Addig is felteszek néhány fotót az eddigi fejleményekről, makettek, szoborkezdemények, és a misztikus Sas-hegyi kert.



Meghackelt tárgyak: Átmenet, Közös ló

Az elmúlt években egy régebbi témát vettem elő, a 2004 és 2006 között készített objektek gondolatmenetét folytatom. A közös ezeknél a tárgyaknál és installációknál az volt, hogy a hétköznapi dolgokat, jelenségeket, megszokott formájuktól némiképp eltérően jelenítettem meg, ezáltal többletjelentést kaptak. Ez az ellentét akkor a különböző tulajdonságú anyagok kontrasztjában jelent meg (pl. Könnyű álmok installáció, 2006: homokzsák-textilpárna; Frászkarika, 2004: kő-gyapjúfonal). Mindez most sem lényegtelen, de újabban inkább a formára és annak jelszerűségére koncentrálok.

A tavaly készült Átmenet című munkámnál egy kettévágott régi dagasztóteknő képezi az alapot, ezt egészíti ki, mintegy kifordítja a szokatlan módon megmunkált rétegelt lemez. Ez utóbbi számomra egy tipikusan kortárs anyag, jelen esetben ezért is társítottam egy, a múltat idéző tárggyal.
Az Átmenetben formailag és gondolatilag is látok még lehetőséget, szeretnék további variációkat készíteni. A teknő nem kizárólagos ihletforrás, más tárgyak meghackelését is tervezem.

A klasszikus lovasszobor-téma is foglalkoztat, újraértelmezve. A saját viszonyom a lóhoz ellentmondásos, városi emberként igazából nincs is. Nekem a ló szobor vagy hinta.  A Közös ló ennek a viszonyulásnak a kivetítése, mintegy jelképe a lóhoz való felemás viszonyunknak. (Mi = 21. századi, nagyvárosi, alkalmanként kultúrafogyasztó, kiállításjáró népek.) Lovas nemzetnek tartjuk magunkat, szeretjük, és - szófordulatok szintjén legalábbis - sokat emlegetjük a lovat. Lehet ugye "közös" meg "ajándék", aztán van az, amelyiknek két oldala közül egyik sem tökéletes, de át szokás esni rajta. Ha pedig senki nem esik át a túloldalra, akkor maga a ló botlik meg, pedig kétszer annyi lába van, mint az embernek, mégis. Néha fordítva szokás megülni, de persze mihez képest, mert nyilazni, mint tudjuk, csakis hátrafelé.